A regény főszereplőjét ismerhetik már az olvasók A Monarchia tengerésze című, korábban megjelent humoros, tipikus kelet-közép-európai történelmi regénynek beillő kötetünkből.

A mostani epizódban Ottokar von Prohaska visszaemlékezik, és környezete kívánságára magnóra veszi emlékeit, pontosabban karriere legemlékezetesebb pillanatait, amelyeket kiváló első világháborús k.u.k. tengeralattjáró sorhajóhadnagyként és az Osztrák-Magyar Monarchia hivatalosan elismert háborús hőseként élt át.

Talán valakik egy nap meghallgatják majd ezeket a visszaemlékezéseket, ha érdeklődnek ilyesmi iránt, és ha érdemesnek tartják, megszerkesztik és rendszerezik őket.

Prohászka Ottokár, az Osztrák-Magyar Monarchia haditengerészetének fiatal hadnagya tovább meséli kalandjait a század elejéről, miközben Kelet-Európán és Ázsia egyes részein sodródik keresztül, hol bájos hölgyek, hol zsarnoki urak, hol pedig a történelem viharai taszítják ide-oda. Prohaska önként jelentkezik repülőkiképzésre, ám egy királyi piknik fölött lelövik, így alkalma nyílik időt tölteni a császárral és Ferenc Ferdinánd főherceggel is - utóbbit hamarosan meggyilkolják, Európát pedig az első világháborúba taszítják.

Amikor egy érzéki hölgy csapdájába esik, Prohaska hirtelen kivégzés veszélyébe kerül. Hegyen-völgyön át, levegőben, szárazföldön és tengeren a derék legény egyik megpróbáltatásból a másikba sodródik: hajótörést, kalózokat, csatákat és egy török börtönt is túlél.

Biggins ügyesen vegyíti a vakmerő kalandokat a tragédiával és maró humorral, miközben élénk képet fest az 1909-1918 közötti világtörténelemről. Időnként annyi a történelmi részlet, hogy Prohaska inkább tűnik oktatási segédeszköznek, mint valódi szereplőnek, ám összességében a mű lebilincselő olvasmány.