A Hettita Birodalom mintegy 400 éven át (ca. Kr.e. 1650 és 1200 között) az ókori Közel-Kelet egyik legjelentősebb államalakulati közé tartozott, emléke mégis szinte nyom nélkül tűnt el. Története az erőteljes katonai expanzió és súlyos krízisek hullámzása jegyében telt, amelyek új kihívások elé állították és megújulásra késztették a birodalom államapparátusát.
A kötet arra tesz kísérletet, hogy végigkísérje a hatalomgyakorlás elméleti és gyakorlati lehetőségeit és korlátait a Hettita Birodalomban, ezáltal bemutatva azokat a megoldási kísérleteket és innovatív működési mechanizmusokat, amelynek révén a hettita állam (többnyire) megerősödve lépett túl a válsághelyzeteken. Paradox módon azonban ezek a megoldási kísérletek egyben újabb válságokat hordoztak magukban és készítettek elő, amelyek végső soron a Hettita Birodalom összeomlásában is szerepet játszottak.

A téma kifejtése során egyrészt a korabeli (szöveges, régészeti és képi) források új szempontú elemzéseire támaszkodunk, másrészt pedig az (ókori) államok működését leíró elméleti modelleket vizsgálunk meg és vetjük őket össze a forráselemzésekből kirajzolódó történeti helyzettel. Ennek során nagy hangsúlyt kapnak a pre-modern államalakulatok leírásában eddig nem alkalmazott interdiszciplináris állam- és közigazgatástudományi szempontok is.

STIPICH BÉLA TAMÁS (1977) az ELTE Bölcsészettudományi Karán történelem szakos bölcsész és tanár, német nyelv és irodalom szakos bölcsész és tanár, továbbá assziriológia szakos bölcsész oklevelet szerzett. PhD fokozatát a PTE Interdiszciplináris Doktori Iskola Ókortörténet Doktori Programban szerezte 2019-ben. Tanulmányai során az EU Erasmus ösztöndíjával, illetve a Bajor Szabad Állam ösztöndíjával a müncheni Ludwig-Maximilians-Universität Assziriológiai és Hettitológiai Intézetének vendéghallgatója, vendégkutatója volt. Érdeklődési és kutatási területe az ókori Kelet (különösen a késő-bronzkori Anatólia és Felső-Mezopotámia) népeinek története és kultúrája.