Ez a könyv nem korszak-monográfia. Sem műfaji, sem kutatásmódszertani szempontból nem ilyen ambícióval készült. Legfontosabb célkitűzése a hosszú reformáció fogalmának és lehetséges alkalmazásainak bemutatása. A hosszú reformáció egyrészt olyan kutatási korszakalakzat, amelynek időhatárai 1500 és 1800 közé tehetők. Ily módon mind a négy bevett felekezetre kiterjeszthető és alkalmazható. Másrészt olyan irodalomtörténeti kategória, amely a fenti korszakalakzat kontextusában és periodizációja értelmében működik. E kötetben elsősorban az ortodox református konfesszionális környezetben produkált és disszeminált kéziratos, illetve nyomtatott szöveghagyományra vonatkoztatható. Következésképp, a térben és időben ily módon behatárolt okfejtés legfontosabb felismerése, hogy a reformációtörténet irodalomtörténeti alkalmazása a vallási tapasztalat történeti antropológiáját teszi kutathatóvá. E meggyőződés egyszersmind a könyv legfontosabb eredménye és a hosszú reformáció komplex kutatásának további ígéretes, a jövőben elvégzendő feladata.