A katarzis nyomában

Ez a könyv nemcsak esszék, tanulmányok, retorikai szintű összegzések, vallomások, programok és interjúk nagyszabású sorozata, hanem - huszonkét esztendő szemléletét, sorsvonalait fogva át a külső történeti és irodalomtörténeti paraméterek panorámája mögött - egy rejtett (a néhány fontosabb külső autobiográfiai elem mellett), elsősorban a személyiség belső útjaira fókuszáló önéletrajz is. A kötet írásait tehát akként is lehet nézni, mint egy esszéizált, autobiografikus epika gyöngysorának szétgurult darabjait. Mert egy esszékbe és egyéb kiegészítő műfajokba fogott búvópatakszerű fejlődésregény is kinyílik a kötet lapjain, a műbírálatok, nyilatkozatok, programok s egyéb tartalmak lineáris sora mögött. S ez legalább olyan fontos, mint a kötet közvetlenül látható szellemi-gondolati domborzata. A csepeli kisiskolásból a tokaji híd lábánál álló, a Magyar Napló szerkesztőségében íróvá és korértelmezővé cseperedett fiatalemberről, majd írószövetségi elnökről és koráról ad hűséges képet, s egyben intellektuális térképet is a szerző arcára tekintőnek az alkotó és történelmi kora alaposabb megismeréséhez.