250 évvel ezelőtt kezdődött el Kolozsváron a seborvosok és szülésznők (bábák) újszerű, állami ellenőrzésű képzése. Itt létesült 1775-ben elsőként egy főiskolai jellegű Orvos-sebészi Tanintézet nemcsak Erdély, hanem a mai Románia vonatkozásában is. Ennek az intézetnek a történetét dolgozza fel monográfiánk. Mai ismereteink szerint, e tanintézet éppen olyan magas szintű seborvosi és bábaképzést biztosított, mint amilyen akkoriban, a 18. század utolsó negyedétől, egész Közép-Európában, s így a Habsburg Birodalomban is honos volt. A kolozsvári Orvos-sebészi Tanintézet közel százéves története során az erdélyi felsőoktatás gyógyászati ágának az alapjait vetette meg, lényegesen hozzájárulva a gyógyító személyzet gyarapításához és a tudományos alapokon nyugvó seborvosi és szülészeti ellátás hazai kiterjesztéséhez. Az intézet úgyszintén az 1872-ben felállított kolozsvári Magyar Királyi Tudományegyetem orvosi kara és az 1919-től kiépülő román orvosi fakultás, illetve az ennek keretében kibontakozó ,,kolozsvári orvosi iskola" méltó elődjének és ezeket a Báthory-egyetemmel összekötő fontos láncszemnek tekinthető.