A kristálylepke főhőse két, első ránézésre egyszerű ember, mindannyiunkat érintő problémákkal. A regény életük azon részébe enged bepillantást, amelyben mégis megtapasztalják a kiválasztottság érzését.
Victor író a XIX. századi Angliában, aki a saját maga által kreált börtönben él. Testét egy padlásszobába zárta, a lelkét és az érzelmeit tudatosan tartja hét lakat alatt. Koncentrálni szeretne a megírandó műre, de sejti, hogy élet nélkül írni sem képes. Ekkor döbben rá, hogy az életét a hátrahagyott sorsa jelentette, a szerelem, amelyet nem mert felvállalni, és amely éppen annyira vonzza, mint amennyire menekülni próbál tőle.
Másik hősünk, Ryoko a jövőbeli Kiotóban él, 2132-ben, a Nagy Válság után száz évvel. Az emberek gondolkodásmódja megváltozott, miután a Fény Világkormány került hatalomra, de hamar kiderül, hogy ez a rendszer sem tökéletes. A lány karrierje csúcspontjához érkezik. A hatalom súlya alatt megroskadva azonban az élet úgy hozza, hogy egy kis templomban talál menedéket, ahol a spirituális ösvényen járva, érzelmeinek hosszú idő óta először teret engedve, rátalál a szerelem is.
Vajon beteljesülnek-e ezek a szerelmek, vagy csak útmutatóként szolgálnak hőseinknek? Milyen felismerésekhez vezeti hőseinket az élet új perspektívája? Felemelkedés vagy bukás lesz osztályrészük? Vajon hogyan kapcsolódik össze a két történet, hogy az olvasót egy végső konklúzióhoz vezesse?