A huszadik századi magyar elbeszélőirodalom egyik legnagyobbjának, Kosztolányi Dezsőnek 1925 és 1936 közt - tehát élete utolsó évtizedében - novelláiból közöl ötvenhármat a Kello diákkönyvtár keretei közt megjelenő kötet. Az író minden művében a létezés, az emberi élet alaprétegéből ragad meg és ad át valamit. A novellák mindegyikét a lírai, kissé melankolikus derű és a mély, árnyalt lélekábrázolás jellemzi, így képes a szerző az ember legkegyetlenebb megnyilvánulásait és érzéseit is megértéssel, bölcs humorral vagy szelíd iróniával föloldani. A mindenkiben jelen lévő rejtett agresszivitás sodorja bűnbe a Fürdés című nyitónovella hősét. ***Nem nehéz. felismerni a novellában a freudi pszichoanalízis ödipusz-komplexus elméletét. Kosztolányi szinte valamennyi elbeszélésében érződik a freudi hatás, mely legtöbbször derűs, gyermekien csodálkozó életszemlélettel párosul, hirdetve az élet szépségeit, apró örömeit. A sors megannyi rezdületének finoman árnyalt leírásai adják az elbeszélések alapvetően derűs, optimista felhangját (Fánika; Egy asszony beszél; Kínai kancsó stb.). A novellák, melyek Kosztolányi írói világának különféle színtereit keltik életre a diákolvasókon kívül is széles körben ajánlandók.