Közösségeink erejét nemcsak a jelen teljesítményei, hanem a múlt megőrzött emlékei is adják. A két világháború közötti magyar honvédség története olyan fejezet, amely egyszerre szól alkalmazkodásról, felelősségről és szolgálatról. E korszak sajátos alakulatainak egyike a kerékpáros csapatnem, amely a nehéz történelmi körülmények között is a honvédelem ügyét szolgálta és a magyar haderőfejlesztés sajátos, ugyanakkor jelentős fejezete volt. A trianoni korlátozások közepette a honvédségnek olyan megoldásokat kellett találnia, amelyek egyszerre feleltek meg a politikai kényszereknek és a korszerű hadviselés követelményeinek. A kerékpáros alakulatok
létrejötte az alkalmazkodás és a szakmai igényesség példája volt: a mozgékonyság, a fegyelem és a gyors reagálás eszközei és kreatív válasza. E csapatnem katonái sokrétű feladatokat láttak el: biztosító, megszálló és gyors reagálású műveletekben bizonyították rátermettségüket. Kiképzésük
és szolgálatuk a magyar honvéd erényeket - a fegyelmet, a kitartást és az eskühöz való hűséget - testesítette meg. Megszűnésük nem a helytállás hiányát, hanem a haditechnika rohamos fejlődését tükrözte. Végső István kötete e fegyvernem egyik legjelentősebb egységének, a "Balogh Ádám" honvéd kerékpáros zászlóaljnak állít méltó emléket. A szerző alapos kutatásra építve, hiteles források segítségével mutatja be az alakulat szervezetét, felszereltségét és hadműveleti alkalmazását, miközben érzékelteti azt a történelmi közeget is, amelyben működnie kellett. Ez a kötet nem csupán hadtörténeti feldolgozás, hanem tisztelgés mindazok előtt, akik a magyar honvédség kötelékében, esküjükhöz híven teljesítették kötelességüket. Bízom benne, hogy e kötet méltó helyet foglal el mindazok könyvespolcán, akik érdeklődnek hadtörténelmünk iránt, és akik számára fontos
a magyar honvédség múltjának megbecsülése.