A magyar beatkorszak históriás éneke
Ennek a könyvnek a kiváltó oka és nemkulönben főszereplője - akár minden elbeszélésnek vagy magának a történelemnek - az idő. A meg- és beérett (bekattant) idő.
A magyar beatkorszak históriája anyagát akkor siettem nagy hirtelen egybefonni és rögzíteni, amikor arról értesultem, hogy Bródy János, a magyar beatzene és -korszak meghatározó alakja, a 2026-os év tavaszán - még pedig milyen borotva élen habzó korszak- és világváltást delejező évszak ban! -, a 80. szuletésnapja figyelmeztetésére (április 11-én) be kívánja fejezni nagyobb szabású koncertjeit. A tantusz leesett.
Igen! (,,Mindig egy szót szól énnekem...") Ez a soha vissza nem térő alkalom egyúttal a magyar beat (és korszaka) mágikus-szimbolikus lezárulásának is számít. Igen? (,,Mindig így felel, ha kérdezem...") Nem éppen, vagy nem teljesen ebben az időintervallumban. Hiszen a históriás narratívámnak az a keretet adó megállapítása, hogy a múlt század hatvanas éveinek elején kezdődött magyar beatkorszaknak ugyan e század nyolcvanas évei második felében vége szakadt. Utóvédharcai az évtized- és rendszerváltásra estek. Más megfogalmazásban: a Kádár-korszak kimúlására. (Ezt a fordulatot és egyben felszabadítóan [beat]unnepi végszót idézi meg a cím - lapon az Illés egyuttes 1990. szeptember 15-i Népstadion-koncertje.) Tehát a következő idő mozgásaiban a beatkorszak vulkánja kihűlt és megmerevedett, hogy lehetővé válhasson históriája szakaszokba szedése és rögzítése.
Mindehhez sokáig muszáj volt élni, hiszen ahhoz, hogy egy adott történelmi korszakot hitelesen - még az utókor szenvtelen vizsgálódó magyarázatai előtt - ábrázolni lehessen, nemcsak az elevenen lávázó időt kell túlélni, hanem még a következőt, sőt a legújabb hajnalát is. Nem mindenkinek adatik meg a biológiai és a históriai idők effajta összepasszintása. Bródy Jánosnak azonban - akinek még az is megadatott, hogy kétszer ugyanazon folyó vizébe lépjen -, valamint krónikás druszájának része lehetett abban, hogy átkuzdjön több, markánsan elkulöníthető periódust a magyar 20. század második felében - ami lehetővé teszi számukra a ,,beat unnep" balladája elskandálását, sőt: kötelességét. A kimerevedő-kristályosodó idő homogenizálódása során a múlt többdimenziós jövővé gazdagodik. (Lásd a kötet Fuggelékét.)
A ,,Posztbeatkorszak posztok" részben pedig - a nemzedék hősei elmenetelét elsiratva - a krónikás azzal szembesult, hogy az ifjúság múzeumarchívumával mit lehet/kell kezdeni? Hogyan adja tovább, s főleg - ez adhat ugyet, célt maradék idejének - hogyan szervítsék és építsék be ,,túlélő" nemzedéktársaival ,,érzéki-erotikus" élményeiket és tapasztalataikat - túl merész kísérlet? - az ezeréves magyar kultúra univerzumába.
