A magyarok hadi szervezete és hadvezetési művészete ezer éven át

Erdélyi Gyula (Nagyganna, 1892. február 16. - Budapest, 1949. február 25.): hadtörténész, ezredes.
Katonanemzet voltunk mindig. Vér volt a tintánk, kard a tollunk... így írtuk a magyar történelmet. Nem kerestük erővel a harcot, de ha a körülmények úgy kívánták, vitéz nép módjára álltunk elébe. Győzelmeinkkel sohasem hivalkodtunk, ha meg vereség ért, nem estünk kétségbe, újra nekigyürkőztünk s kiköszörültük a csorbát. Voltak századaink, amikor átlag minden második évet fegyverben töltöttünk. Távolság, terepnehézség, erősebb ellenfél, újszerű fegyver nem jelentett akadályt számunkra. Egész Európát harcolva bejártuk, miközben hírünk, nevünk akkora lett, hogy a magyarság taktikáját, fegyvereit, felszerelését nem egy nép átvette, utánozta. Hivalgó dicsekvés nélkül állítjuk, hogy amikor magyar férfiak kezében volt a magyar haderő, amikor teremtő és szervező erő, magyar találékonyság, magyar elszántság biztosították kiválóságát - nem csupán statiszták, hanem alakító művészek voltunk Európa színpadán.