Jelen könyvem részben új tárcanovelláimat, részben XX. századi olasz szerzők (Italo Calvino, Laura ­Simeoni) általam magyarra fordított néhány művét tartalmazzák.
Marcovaldo alakjában Italo Calvino egy többgyerekes munkásember figuráját alkotta meg, aki amolyan csetlő-botló, de talpraesett chaplini figura. Többnyire pórul jár elképesztő ötleteivel, de míg novellabéli környezetét felbosszantja, addig olvasóját jóízű nevetésre ingerli.
Laura Simeoni 1962-ben született Trevisóban. Témája az északolasz táj (Veneto) meséi és legendáriu­mai, melyek valós történelmi és földrajzi ismeretanyaggal párosulva bájos elbeszélésfüzért alkotnak.
A Piave, melyhez olaszoknak, magyaroknak oly sok, szomorú első világháborús emlékük tapad, más megvilágítást kap a lírai hangulatú elbeszélésekben. A nagy folyó Sappada fölött ered és az Adriai-tengerbe ömlik. A történeteket manók, törpék, angyalok, szentek, vízi- és erdei állatok sokasága népesíti be, a környéklakók évszázados sorsával összefonódva.
Az írónő könyveire rendszeres caorlei nyaralásaink egyikén bukkantam a kisváros könyvesboltjában. A történetek hangulata az adriai nyárban azonnal megragadott. Így születtek a fordítások, melyekből egy csokrot most tisztelettel nyújtok a rokon lelkű olvasónak.