A névtelen világ Győrffy Ákos 1996 és 2026 között írott verseiből (eddigi öt kötetéből és az elmúlt években írt darabokból) ad erős és karakteres szerzői válogatást. Kiindulásunk nem is lehetne más, mint maga a táj. A leírható, feltérképezhető és megnevezhető táj. Első kötete, A Csóványos északi oldala már címében is mutatja ezt. Egy kötetbe rendezve szépen és pontosan kirajzolódnak a Győrffy-líra főbb ösvényei: az ember és a táj kapcsolata ("Lehet-e, hogy valaki inkább már táj"), a közelség és a távolság, az emlékezés folyamatossága, az írás és a rögzítés fontossága, a másik keresése, a hiány megtalálása ("valami mindig hiányzik"). Alakulásában és vándorlásai közben találkozunk azzal a költői énnel, aki egyik első versében innen indul: "Ami él, helyet hasít ki / magának, kihasítja a sötétségből, amire / nem találok nevet, és félek is keresni / rá", hogy az elmúlt években írt darabok között erre a szakaszra bukkanjunk: "A névtelen világon nincs mit / nézni, észre sem veszem. Neveket aggatok / a fákra, a madarakra." Győrffy Ákos költészete felmutat, és megnevez. Visszapillant, és előre is tekint. Egyre idegenebb világunkban fontos iránytű egy ilyen önazonos és párbeszédre hívó líra.