Miként is értelmezhető a magyar nyelvújítás fogalma az elmúlt 10-15 esztendő irodalomtörténeti szakirodalma alapján. Bár 10-15 év tudománytörténeti léptékkel mérve (legalábbis az irodalomtörténet-írás szempontjából) nem hosszú idő, mégis szükségesnek látszott ez az áttekintés. A 2001-ben kezdődő, Kazinczy Ferenc műveinek kritikai kiadására irányuló kutatási program ugyanis lehetőséget teremtett a nyelvújítással kapcsolatos problémák újragondolására is. A Kazinczy-hagyaték szerkezetének és hagyományozódásának mélyebb megismerése éppen arra hívta fel a figyelmet, hogy a magyar nyelvújítás történetének elbeszélése erősen Kazinczy-központú. Ez érvényesül például az ortológus-neológus megkülönböztetésekor, vagy a nyelvújítási harc "állomásaiként" kanonizálódott szövegek esetében is. Ugyanakkor azt sem árt tudatosítani, hogy a magyar nyelv ügyéhez kapcsolódó elméleti irodalom milyen közösségfogalmakhoz kapcsolódott a 18-19. században, illetve milyen információink vannak a magyar nyelv korabeli használatáról.