A könyv a szerző 2002 és 2019 között publikált, válogatott magyar nyelvű tanulmányait és kritikáit tartalmazza a kortárs magyar költészetről (Kemény István, Lackfi János, Beney Zsuzsa, Rakovszky Zsuzsa, Tóth Krisztina, Szabó T. Anna). A kötet két Szabó Lőrincről írt tanulmánnyal egészül ki, valamint egy, a kortárs magyar elégiáról szóló, szintetizáló jellegű dolgozattal. A nyírfa kérge. Kánonok többszólamúsága - a kortárs magyar líráról és néhány előzményéről a kortárs magyar lírában megmutatkozó kánonok többszólamúságát, néhány jelentős, egymástól elkülönülő és egymást átható költészeti kánont von vizsgálat alá.
A minimálmonográfiák soraként is olvasható tanulmánygyűjtemény hármas mottója nem ornamentális elem kíván lenni. Arról az alapvető olvasói tapasztalatról szól a költészet nyelvén, amiről Kosztolányi így beszél: "Minden igazi vers csak önmagával egyenlő", Baudelaire pedig ekként ragad meg: "mily rettenetesen hiábavaló megmagyarázni bármit bárkinek." Az első két mottó által megfogalmazottak e kötet szerzőjénél hasonló hermeneutikai belátásként működnek, olyfajta írástapasztalatként, amit Maurice Blanchot a következőképpen fogalmazott meg: "Írni annyi, mint széttörni azt a köteléket, mely a beszédet hozzám fűzi, széttörni azt a viszonyrendszert, mely, miközben "hozzád" beszéltet, abban az értelemben juttat szóhoz engem, melyet e beszéd tőled kap, mert megszólít téged: ő az a megszólítás, mely bennem kezdődik, mert benned végződik."
A könyv párbeszédet igyekszik nyitni, reményei szerint szét tud törni némi beszédköteléket, meg tud szólaltatni valamit a jelenkori és közelmúltbeli magyar lírai kánonokból, és mindenekelőtt meg tudja szólítani a kortárs magyar költészet és előzményei iránt érdeklődő olvasót.