A pestis éjszakái

1901 tavaszán pestisjárvány tör ki az Oszmán Birodalom huszonkilencedik tartományában, a Kréta és Ciprus között fekvő Mingeren. A szultán a legjobb orvosait küldi a helyszínre, és megérkezik az uralkodó unokahúga, Pakize szultána is, aki leveleiben hiteles krónikása lesz az eseményeknek. A festői szépségű szigeten - ahol addig látszólag békében éltek egymás mellett muszlimok és keresztények -, a dögvész rég elfeledettnek hitt sérelmeket hoz a felszínre, s ez nemcsak politikai gyilkosságokhoz vezet, de a járvány elleni védekezést is megnehezíti. A végzetes helyzetben Mingert magára hagyják, s miközben vezetői igyekeznek felvenni a küzdelmet a halálos kórral, akaratlanul is olyan történelmi léptékű változások részesei lesznek, amelyek örökre megváltoztatják a sziget sorsát.
A Nobel-díjas Orhan Pamuk legújabb művében - amelyet még a világjárvány megjelenése előtt kezdett írni, és közel hat évig dolgozott rajta - mesterien szövi egybe a történelmi, a politikai és a szerelmi regény műfaját, és olyan kérdésekkel szembesíti az olvasókat, amelyek aktuálisabbak, mint valaha.
"A parancsnok minden erejét összeszedve fölkelt az ágyából, és a nagy ablakhoz lépve kinézett a városra és a kikötőre. Az öböl káprázatos fényei mélykék, rózsaszín és fehér árnyalatokban csillogtak. Úgy tűnt, mintha a város tündöklő ragyogását látva bizonyságot nyerne elméjében egy fölsőbb hatalomtól szerzett tudás, és kijelentette, hogy a mingeri nép a világ legnemesebb, legigazabb és legdicsőbb nemzete, és mindörökké az is marad."