Az István, a király 1983-as ősbemutatójának és az azonos című filmnek a rendezőjeként sohasem kerültem el, sőt talán keresem is a történelem fehér foltjainak bemutatását, még akkor is, ha ez a törekvés pályámat egyáltalán nem könnyítette meg. Most is bízom a nyilvánosság erejében, amely talán képes eloszlatni az indokolatlan félelmeket.

Éppen eleget hallottuk életünk során a népünkre, nemzetünkre zúduló fasiszta, bűnös, utolsó csatlós jelzőket. Egy egészséges nemzeti öntudat kialakulásához fontos bemutatni, hogy a legszörnyűbb pillanatokban is voltak bátor, felemelő, példamutató, embermentő törekvések, amikre büszkék lehetünk.

Ezért tartjuk fontosnak bemutatni azt a krimibe illő 1944. június végi, július eleji eseménysort, amelyben Horthy Miklós kormányzó kezdeményezésére, tudtával és beleegyezésével Koszorús Ferenc ezredes tisztjeivel és katonáival megakadályozta 250 ezer (egyes történészek szerint 300 ezer) budapesti zsidó deportálását, sőt a rendkívül bátor cselekedet egyben a kormányzó puccsszerű eltávolításával kapcsolatos politikai szándékoknak is véget vetett. Koszorús Ferenc tettét zsidó honfitársaink és a nemzetközi zsidóság vezetői is elismerik, számontartják.

Anyai nagybátyám, dr. Pantol Márton pápai kamarás, plébános, hittanár, cserkészparancsnok, a Zászlónk című katolikus ifjúsági lap utolsó szerkesztőjének zsidómentő tevékenysége a családban gyakori téma, de szélesebb körben is közismert volt.

Rosta János '44 decemberében a sopronkőhidai menetből ugrott ki, és kalandos úton a fővárosba menekülve nagybátyámnál, a Szent Domonkos utcában kötött ki. Márton pap, nekem Marci bácsi, szüleivel és fiatal húgával, történetesen anyámmal, Ágnessel együtt bújtatta, s így vészelte át az ostromot, menekült meg, majd lett elismert gyermekorvos.

Öt éve játékfilmet tervezünk. Czető Bernát László forgatókönyvíróval arra vállalkoztunk, hogy a II. világháború végének tragikus időszakából egy drámaian izgalmas történetet bemutassunk a nagyközönségnek. Vannak honfitársaink, akik még a téma felvetését is csírájában fojtanák el. Sok a személyes érzelem, szenvedély, mi mégis kitartóak vagyunk. Ugyanis hiszünk az értelmes, tényekre épülő közös gondolkodásban, történelmünk megismerésének fontosságában.

A Koszorús-film létrehozásával szeretném a témát a lehető legszélesebb körben megismertetni, szerencsés esetben pedig olyan társadalmi vitát kezdeményezni, amely akár különböző vélemények ütköztetésével, de végül is hozzájárulhat egy általánosan elfogadott, szenvedélyektől kevésbé átfűtött konszenzus kialakulásához.

Koltay Gábor