A rács két oldala

Balázs F. Attila költő, műfordító, szerkesztő, kiadó az akár kalandosnak is minősíthető életútra visszatekintve így értékel: "Szerencsés vagyok, mert eddigi életem egy végtelen utazás volt, ami Marosvásárhelyről indult, folytatódott Radnóton, Ditrón, Gyulafehérvaron, aztán ismét Marosvásárhelyen, Brassón, Kolozsváron, Csíkszeredán, Nagyváradon, Pozsonyon, Budapesten, Ekecsen át a nagyvilág fele. Minden állomásból lélekben, szellemiekben és élményekben egyre gazdagabban indultam tovább." Szívesen beszélt arról, amit mindenhol és minden időben a legfontosabbnak tartott: hogyan lehet az irodalom hatással a valóságra, a mindennapokra. Az ő megfogalmazásában ez a következőt jelenti: "A költő közvetítő az emberek és a világ között, egyfajta értelmező, aki felismeri a jelentéseket es továbbítja az olvasókhoz. A mű nem a valóság fényképe, hanem a valóságon túli másik valóság. Költőnek lenni azt jelenti, hogy a megalázottak, csalódottak, leigázottak, megfélemlítettek és elhallgatatottak oldalan állunk."
"Csak a világot járva ébredsz rá, hogy hazafinak lenni nem azt jelenti, hogy bezárkózol egy világnézetbe, hanem éppen ellenkezőleg: nyitsz más kultúrák, hagyományok, szokások felé, miközben népszerűsíted a sajátodat. Így nem fogy az energiád - feltöltődsz, értékeket terjesztesz, de nem szóródsz szét."