"A mesélők hús-vér emberek. Mindannyian megjárták a maguk személyes poklát: párkapcsolati viszály, szülői alkoholizmus, gyász, betegség, nemi erőszak, bántalmazás... ezerarcú a sor. Most elmesélik, hogyan kerültek a mélybe - és hogyan kapaszkodtak ki onnan. Nem finomkodnak, nem mismásolnak. Feladatuk nem volt egyszerű, többnyire először ereszkedtek vissza eltemetett világaikba.
A történetek mesélőit nem az olvasói szimpátia elnyerése, hanem a kimondás és a megosztás aktusával járó gyógyító és öngyógyító erőbe vetett hit hajtotta. Senki sem állítja, hogy nincsenek nehezebb helyzetek, mint a lapokon megjelenők. A könyv nem egy szörnyűségekből összeállított válogatás, nem katasztrófaturistákat táplál. Nem a körülmények, hanem maguk a mesélők a fontosak: ők mit éltek meg mélységnek, miképp tévelyegtek, keresték a kiutat, küzdöttek, és kapaszkodtak meg. Minden esetben felszínre érünk, még ha nem is harsány hepiend, csupán csendes megbékélés fogad. A szereplők nem hősök, nem pózolnak áldozatként, nincsenek különleges képességeik. A történetek egyszerűek, mind itt esett meg mellettünk.

S a tanulság? Ha úgy adódik, számunkra is van remény. Valahol ott bújkál bennünk, szívben, vérben, lélekben, fejben... Ha megküzdünk értük, felviláglanak és utat mutatnak - a remény koordinátái.

Ha tökéletes vagy, ha soha nem hoztál rossz döntést, ha krízishelyzetben is mindig látod, merre van az előre, ha rendre betárazott ítéletekkel jársz-kelsz, ha mindenütt izmusokat keresel - a könyv nem hozzád szól.
Ha viszont érdekel nyolc ember viszontagságos, girbe-gurba élete, netán épp nem leled a kiutat, vagy úgy érzed, egyedül vagy a nehézségekkel - a könyv hozzád szól.
A könyv az azonos tematikájú sorozat első kötete.