Az Osztrák-Magyar Monarchia szétesése után a történelmi Magyar Királyság fokozatosan
idegen hadseregek megszállása alá került. Erdélyt 1918 novemberétől, a Tanácsköztársaság Vörös
Hadserege és a Székely Hadosztály fegyveres harcai ellenére pedig 1919 augusztusára a mai
Magyarország területének nagy részét a román királyi hadsereg csapatai szállták meg.
A harci cselekmények lezárultával a román katonai egységek vöröskatonák és civilek százait
végezték ki, fogolytáborokba zártak és távoli vidékekre internáltak több ezer férfit, a lakosság
megfélemlítésére bevezették a nyilvános botozást, illetve megkezdték Magyarország tervszerű
gazdasági kifosztását.
Perczel Olivér kötete részletesen bemutatja az 1919-1920-as román-magyar háború
mozzanatait, különösen pedig a bevonuláshoz kapcsolódó és a megszállás időszaka alatt elkövetett
atrocitásokat. A szerző összegyűjtötte a tömegkivégzésekben, a megszállás "békeideje" alatt a román
katonák által elkövetett gyilkosságokban és a különböző robbanószerkezetek által okozott
balesetekben elhunytak neveit.
A kötetben közölt adattárból - a magyar történetírásban először - az olvasók megismerhetik
az 1919-1920-as román-magyar háború és a román katonai megszállás magyar áldozatainak névsorát,
az elhalálozás helyét, idejét és okát.
A könyv 2024-ben a Magyar Levéltárosok Egyesülete által gondozott Osváth Lajos-díjat
nyerte el a levéltári forrásfeltáráson alapuló történettudományi mű kategóriában.