Elsősorban nem a külső változásoktól várnám sorsunk jobbra fordulását - bár, mi tagadás, ideje volna annak is -, hanem attól, hogy erőre kapjunk önmagunkban, olvashatjuk a kötet egyik írásában. Ez a szenvedélyesen szelíd és bizakodóan apokaliptikus Karátson-hang nem- csak a szerző bibliai tárgyú írásainak a sajátja, hanem meghatározó olyankor is, ha a számára fontos szerzőkről vagy a festészet mibenlétéről elmélkedik, ha filmélményeiről számol be, vagy ha épp a napi politikához szól hozzá. Karátson Gábor írásai attól olyan különle- gesek (mondhatnánk, mitikus érvényűek), mert közös dolgaink, közügyeink, a köz ügyei vala- hogy más fénytörésben tudnak megmutatkozni bennük, általuk.
A szerző fél évszázados esszéírói működését átfogóan bemutató válogatásunkban hang- súlyosan törekedtünk arra, hogy bőségesen merítsünk a kéziratos hagyatékból is.