A táj keletkezéstörténetei

"Könyvem alcíme minden magyar olvasónak ismerős idézet, Kosztolányi Dezső Hajnali részegségéből. Ők, akik nézik Hannibál hadát, s nézik a költőt, a csillagok, s a csillagvilág tájtapasztalatunk egyik legfőbb eleme. A cím viszont arra utal, hogy noha mindig voltak a fejünk fölött csillagok, s mindig a földfelszín terében éltünk, s nem ember-alkotta környezetünket nagyon régóta természetnek nevezzük, a táj tapasztalata és fogalma viszonylag kései fejlemény. A táj késő középkori, illetve újkori kulturális konstrukció, amelyet filozófiailag először a XX. század elején Georg Simmel írt le egy rövid esszéjében. S mivel több, különböző jellegű és típusú keletkezéstörténete van, ezért a többesszám a címben. A legfőbb tanú a festészet és a költészet, ám a tájat első sorban mégsem esztétikai jelenségnek fogom fel, hanem a tájhoz való viszonyunkat mindenekelőtt modern egzisztenciális tapasztalatnak tekintem." (részlet az Előszóból)

Táj és társadalom - amit megkülönböztetünk egymástól, azt egymásra is vonatkoztatjuk, szembeállítva össze is kapcsoljuk őket. A táj - ellentétben a természeti képződményekkel, amelyekből áll - csak akkor létezik, ha az ember szemléli, ha létrehozza. Ez a szimbolikus kép világának határa és kerete, a társadalmi és a történelmi világ ellenvilága. Történelmileg jött létre - ezért lehetnek keletkezéstörténetei -, de perspektívája léptékváltásra késztet.