Vajon miért beszélnek az első generációs értelmiségiek a mobilitás 'kegyetlen optimizmusáról'? Miféle különböző mintázatai vannak Magyarországon az iskolai mobilitáson keresztül elért társadalmi mobilitásnak? Milyen tényezők segítik azt, hogy egy hátrányos helyzetű, alacsonyabb társadalmi rétegből származó gyerekből, elsőként a családból, diplomás felnőtt váljon? És milyen ára van a társadalmi ugrásnak? Mi az oka annak, hogy a rasszizált kisebbséghez tartozó romáknál nagyobbak a mobilitás "költségei'? Hogyan hat a nagy társadalmi távolságokat átívelő ugrás a párkapcsolatokra? És hogyan lehet csökkenteni a mobilitás árát? Többek között ezekre a kérdésekre ad választ ez a könyv, kísérletet téve arra, hogy hozzájáruljon a magyarországi első generációs értelmiség osztályváltása következményeinek szisztematikus elemzéséhez. Azt mutatja be, hogyan kíséri végig az egyén életútját a származási osztályhelyzete, a kisebbségi státusszal és a társadalmi nemmel összefonódva, és mindez milyen - sokszor rejett - mechanizmusokon keresztül határozza meg a felfelé mobil egyén életlehetőségeit, többek között munkaerőpiaci pozícióját, és akár intim párkapcsolatait.

Ez a tanulmánykötet egy közös, "interszekcionális" tudástermelés eredménye. Köszönhető ez nemcsak a kutatás köré szerveződő szerzők különböző osztály, gender és etnicitásbeli kutatói pozíciójának, de leginkább annak a közel kétszáz interjúalanynak, akik megosztották e szerzőkkel saját mobilitásuk történetét, és betekintést engedtek a sokszor rögös, a szegénység és a marginalizált kisebbségi helyzet traumájától kísért életútjukba.