Abszurditásba, olykor paródiába hajló történet egy nyugdíjas könyvelőről, aki a számok bűvöletében él. Világéletében kerülte a nőket, nincsenek barátai, ismerősei. Számvetést készít, készülődik az elmúlásra, abban bízva, hogy most már nem történik vele semmi különös vagy drámai. Gyötrik a gyerekkori emlékek, szorong, kétségbeesetten keresi a kapaszkodókat. Felkeres egy terapeutát, aki talán még őnála is több segítségre szorul. Céltalanul bolyong a fővárosban, a való élet gyökereit keresve. Elutazik gyermekkora kisvárosába, régi emlékek után kutatva, ám ott újabb kibogozhatatlan gubancokkal találja szemben magát. Megismerkedik egy titokzatos fiatal fiúval és lánnyal, akik egy lebontásra ítélt épület beugrójában csöveznek, és akikről nem lehet tudni, hogy testvérek, szeretők, vagy csupán barátok. Újra meg újra felkeresi a terapeutáját is, ők hárman segíthetnének magányának oldásában, akár megváltást is jelenthetnének számára, amennyiben megfelelő rutinnal rendelkezne az emberi kapcsolatok kezelésében. Mindez persze hiányzik az eszköztárából, nem tud határokat tartani, és sajnos ugyanez jellemzi a többieket is.
Csalódik önmagában, de csalódik a terapeutában és a fiatal párosban is. Irigyli a laza felelőtlenségüket, a fiatalok tündöklő szépségét, a terapeuta gátlástalanságát. Úgy érzi, hogy elárulták, cserbenhagyták, becsapták, mindez arra sarkalja, hogy fegyvert fogjon rájuk és saját magára is.