A világítótorony című regény három szereplő szemszögéből mutatja be egy múlt századbeli közép-norvégiai család életét. A regény helyszíne elsősorban a szárazföldről nehezen megközelíthető szigeten álló, világtól elzárt világítótorny, ahol az extrém történések szinte természetessé, hétköznapivá válnak. Az elbeszélő kívülről láttatja az eseményeket, ismeretei mindig a kérdéses fejezet főszereplőjéhez igazodnak, így az olvasó feladata marad, hogy a furcsa család szövevényes, torz kapcsolati hálójának szálait egymásba fűzze. Az események éppúgy lejátszódhatnának száz évvel később, napjainkban, vagy akár az 1800-as évek második felében, hisz a vérfertőzés, a családi és élethazugságok és a beteljesületlen szerelem toposza már évezredek óta jelen van írásos kultúránkban.