Tulajdonképpen mi a fontos?
Ebben a kis könyvben versek vannak. Rendszerezetlenül. Lehetnének akár egy szorgos százezer perc versei, vagy mondjuk versek kívül-belül; de miért? Hiszen a versek csak úgy születnek. Csak úgy születnek, ha valami, vagy valaki hívja őket, és ha van idő. Olyankor előtör egy sor, egy érzés, egy gondolat, és hagyom, hogy elöntsön mint az eső, és többé nem ereszt, míg nem teszek rá pontot. Hát, hogy adhatnék így irányt, tehetnék korlátot, cezúrát, vagy bármi mást, mintha egy-egy más világból indulva mutatnék más-más látomást. Én egy vagyok, s ahogy mindenki más, naponta változó; hát lehet-e egy jel, egy korszak, egy téma meghatározó? Így talán nem meglepő, hogy a címnek a versekhez köze nincsen, a célja csak az, hogy egy fedőlapot díszítsen.
Végül is mi a fontos? Talán, hogy többször belelapozz ebbe a kötetbe. Talán, hogy megérintve érezz valamit, ami nem enged, visszahív. Talán, hogy megvegyed. Igen! Talán, hogy ott legyen polcodon, mint a múlt vagy jövő, hozzád kézközelben. A többit eldönti majd az idő.