A megkerült Paradicsom

"A szépségnek ezer arca van, de Ádám Gyulánál tízezer. Mert nincs szebb egy székely öregasszony vagy öregember arcánál, akinek ráncai egy emberöltő örömének, bánatának és történelmének regényét tükrözik, de nincs szebb a gyermeki komolyságnál sem, melyet a művész ugyancsak számos alkalommal megörökített: gyermeknek is más itt lenni, mint egyebütt a világon. Ádám Gyula önnön népének - egy fegyelmezett és híresen szorgalmas, ugyanakkor szenvedélyességéből adódóan féktelen és szeszélyes katonanépnek - közelmúltját és jelenét örökíti meg, mondjuk így: az ezredforduló évtizedeit. De ebben a kortárs időben ott a történelem, hiszen számos képet akár a 18-19. században is lencsevégre kaphatott volna egy időutazó fotográfus. Ott van a "ki tudja, merre, merre visz a végzet". És minden egyes fotográfiában ott van Isten, ott van az a konok hit, ami a székelyeket nehéz történelmükön átsegítette.

Szívszorongató gyűjtemény ez a csodálatos album, aligha akad olyan magyar ember, aki száraz szemmel végig tudná lapozni.



Orbán János Dénes"