Akhilleusz beéri a teknőst

Az Akhilleusz beéri a teknőst a Kossuth-díjas költő naplófolyamának hatodik kötete. Címe feltehetően arra céloz, hogy benne a szerző beér a jelenbe, tehát e naplórészben már a legjelenebb jelen eseményeinek is tanúi lehetünk.
Az olvasónak úgy tűnhet, hogy a napló természetes töredezettsége ellenére is (minden bejegyzés, kommentár más-más eseményhez fűződik!), valamiféle egységbe szerkesztett művet, leginkább talán emlékiratot, vagy még inkább naplóvá stilizált önéletrajzi regényt olvas.
Olyan naplóvá stilizált önéletrajzi regény látszik itt tehát lezárulni, amely a napló mint narratíva keretén belül a prózaműfajok (jegyzet, esszé, filozófiai traktátus, olvasónapló, elbeszélés stb.) legváltozatosabb sorával él, s a tárgyi közlendőn túl így formai-szellemi izgalmakban is bővelkedik.