Aknavetővel a keleti fronton, 1941-1943 - I. kötet

Az ifjú Hans Heinz Rehfeldt 18 évesen legénységi állományú gránátosként (közlegény) került a keleti frontra 1941. novemberében az elit Großdeutschland gyalogezred önkénteseként, hogy egy 8 cm-es aknavető kezelőjeként azonnal a Taifun hadművelet harcaiban találja magát Moszkvától délre, Tula térségében.

Naplója 1941. október 26-án kezdődik, amikor a neuruppini pótzászlóalj bakái az ezredzenekar vezetésével lelkesen vonultak át a városon, ki a pályaudvarra, hogy kilencnapos vonatút után megérkezzenek az oroszországi Orjolba, ahol már másnap átéli az első légitámadást. Napokra bontott beszámolójában megdöbbentő, szemléletes képet fest a nélkülözésről, amint a katonák mínusz 52 fokban is harcoltak téli egyenruha és álcázás nélkül, a hóban fagyoskodva.

Rehfeldt Oroszországban harcoló zászlóalját 1942-ben a veszteségek miatt feloszlatták. Ő maga súlyos fagyásos sérülést szenvedett, de az esélyekre rácáfolva - és az orvos elképedésére - újra lábra tudott állni. Visszavezényelték a frontra, és a harctéren tanúsított bátorságáért szakaszvezetővé léptették elő.

Akik most ismerkednek a keleti front történetével, azokat ámulatba fogja ejteni, mi mindenen kellett keresztülmennie Rehfeldtnek a túléléshez, azok pedig, akik jártasak valamennyire a náci Németország és a Szovjetunió közötti háború történetében, látni fogják, hogy a hiteles leírások alátámasztják a másutt olvasott tényeket, miközben újabb árnyalatokkal gazdagítják azokat. Bárhogy is, az olvasó érdekfeszítő utazásra számíthat.

A több mint 240 fényképpel és saját készítésű térképpel illusztrált, lebilincselően izgalmas olvasmány egy katonáról szól, aki többször is közelről nézett szembe a halállal, egyúttal tanúbizonyságul szolgál rendíthetetlen kitartására és lelkierejére.