Al ​Jourgensen, a Ministry, a Lard, a Revolting Cocks és még számos zenekar vezetője, az ipari metál pápája nem okoz csalódást: humorosan, kritikusan, szarkasztikusan, néha már-már túl őszintén tárja fel előttünk élete történetét. Kubából indulunk, hogy aztán Al gyerekként megélje a gyökértelenséget Amerikában, húzós családi traumákon essen keresztül, majd alig tizenöt évesen elmerüljön a drogok és az alkohol világában. Megtudhatjuk például, hogy melyik album készítése alatt milyen szerekkel élt. Bármit kipróbált, amit elé raktak, volt bolondokházában, háromszor élesztették újra, levágták az egyik nagylábujját, kivették a fél gyomrát, és egyszer kis híján amputálni kellett a jobb karját. Zenész akart lenni, de végül rocksztár lett – annak minden előnyével és hátrányával. 
Al nyíltan beszél a függőségeiről, a politikai állásfoglalásairól, az ufós kalandjairól, és arról, miért szereti az Anthraxet, vagy utálja Henry Rollinst, és hogyan kötött életre szóló barátságot Burton C. Bell-lel, William Burroughsszal vagy Timothy Learyvel. A szintipoptól az ipari metálon át a countryig vezetett az útja, úgyhogy zenei szempontból is bővelkedünk kanyarokban. Az életét és a pályafutását feltáró könyv tocsog a dekadenciában, a kemikáliákban, a vérben, a tragédiában és a humorban: mindenből a végleteket kapjuk. Ozzy Osbourne is megnyalná a tíz ujját, ha olvasná!