Amíg árnyékot vetek

Fogj az ujjaddal, görbítsd le a szád,
nyisd nagyra a szemed,
míg a közelben felsír a bagoly.
A falon túl fekete szünetjel,
a földön mediterrán hideg.
Az ég ultramarin, s ne feledd,
én csak a magasba menekülhetek.

2003 és 2013 között írt naplójegyzeteivel Uri Asaf a Budapest és Jeruzsálem közötti, egyszerre fizikai és szimbolikus távolságot hidalja át. A lírai hangvételű gondolattöredékek számot adnak a Magyarországra visszatelepülő magyar-izraeli művész újrakezdett életéről, a két ország közötti folyamatos ingázásról, az olvasott, hallott vagy látott alkotásokkal és a saját művekkel kapcsolatos benyomásokról. Mégsem hagyományos naplót tart kezében az olvasó. Uri Asaf ugyanis nem Budapesten és nem is Jeruzsálemben éli a mindennapjait, hanem a saját, időtől és tértől független valóságában. Az Amíg árnyékot vetek ebbe a különös, az alkotó képeiről és verseiből már ismerős belső világba enged bepillantást.

Uri Asaf 1942-ben született Haifában, jelenleg Budapesten él. Költő, képzőművész, az Új Forrás tiszteletbeli munkatársa.