Woth Imre "Apám harca" című könyve mélyen megrendítő, személyes hangvételű visszaemlékezés egy magyar katona második világháborús élményeire. A mű nem csupán egy háborús krónika, hanem egy apa-fiú kapcsolat bensőséges lenyomata is: egy fiú igyekszik megérteni apját - azt az embert, aki súlyos sebeket hordozott kívül-belül, mégis ember maradt az embertelenségben.
A könyv különlegessége, hogy a háború brutalitása mellett olyan erkölcsi dilemmákat is bemutat, amelyek ma is aktuálisak: hűség és árulás, becsület és bosszú, hit és túlélés viszonya. Az emlékezésekből kirajzolódik a második világháború magyar katonaviselt embereinek világa - a Don-kanyar pokla, a déli front harcai, a visszavonulás káosza és a hétköznapi hősök csendes tragédiái.
Woth Imre édesapjának történeteit nagy empátiával és tisztelettel meséli el. A történetek megrázó őszinteséggel, mégis mértéktartóan szólnak a halál közelségéről, bajtársiasságról, és az emberi méltóság megőrzéséről a legkilátástalanabb helyzetekben is.
A "Apám harca" ajánlott mindazoknak, akik érdeklődnek a történelem iránt, és azoknak is, akik emberi sorsokon keresztül szeretnék jobban megérteni a múltat. Nemcsak olvasmány, hanem emlékmű is - azoknak állítva, akik harcoltak, s azoknak, akik túlélték.