"Reisinger Attila új kötete gerincét a családi-személyes emlékezet darabkáit egymáshoz illesztő Alkony kisregénye alkotja. A Sztálin halálát követő év kulisszáira, a még diktatórikus, de erőtlenedő és a néptől tartó helyi hatalom fémjelezte korra három nézőpont nyújt rálátást. Egy, az élettől búcsúzni készülő idős ember az emlékeibe kapaszkodva várja még mindig haza fiát a Don-kanyarból, miközben a hírhozó egykori bajtárs avat be a fronton átélt megpróbáltatásokba, míg a hétéves unoka látószöge már a felnőttek tapasztalatainak magába gyűjtését és az éntudatra ébredést mutatja be.
A múlt és a jelen emlékeit ébren tartó, a miértek okait és okozatait kereső írói felfogás a kérdéseire választ, a fájdalmakra gyógyírt a szeretet fogódzójában és a jövőteremtő hit vigaszában talál kordokumentum erejű vallomásában, mely attitűd a kisregényt követő, nagyrészt ugyanezt a kort ábrázoló novellákban is tetten érhető."