Egy ház a hegyek ölelte, háromnyelvű Brassó szívében, amely szerencsésen túlélte a régi városrészt sújtó erőszakos átépítési hullámot. Zegzugos emeleteit egyetlen nagy család generációi lakják, köztük a legkisebbek: Ana a bátyjával és két unokatestvérével. A gyerekek számára ez az öreg ház maga is családtag, amely a saját rejtélyes életét éli. Határtalan, titkokkal és emlékekkel teli játszótér, ahol rejtekjáratok és befalazott kincsek után kutathatnak, szimatolhatnak a felnőttek viselt dolgai után, titkos társaságot alapíthatnak, és még ezernyi játékot agyalhatnak ki; ha pedig épp elunnák magunkat, felfedezőutakra indulhatnak a környék fölé magasodó Tâmpa hegyre, vagy strandolhatnak a közeli szálloda tetőteraszán. Egy ház, amelyben észrevétlenül felnőhetnek, miközben a családi történetek, vidámak és szomorúak, beépülnek az évszázados kövek közé. Őrzi őket magában akkor is, amikor már mindenki elment. Parvulescu meleg nosztalgiával megírt regénye a diktatúra idején átélt gyermekkor varázslatos világáról és az idő hatalmáról szól: önazonosságról, összetartozásról és az emlékezés magányáról mesél.

"Mindent meg tudsz javítani? - kérdeztem.
- Majdnem.
- Az árnyékot is? - kérdeztem.
Előző este árnyékra lépést játszottunk, és nekem azt mondták, hogy tönkrement az árnyékom, és sohasem fogom tudni úgy használni, ahogy kell.
- Azt is - felelte egyszerűen Gheorghe bácsi, aki ismét pöfékelve cigarettázott. - Megjavítod az ember lelkét, és a teste is helyrejön. Ha a test jól van, az árnyéka is helyrejön magától, ahogy a fű és a virág is helyrejön eső után. A lélek esője hull a testre, és a testé az árnyékra.
Ez egyszerűnek tűnt, mint a jó napot."

A sikeres román írónő önéletrajzi ihletésű regénye a történelmi Brassóban átélt gyerekkort eleveníti fel, sok meleg nosztalgiával és szeretetteljes komikummal, a gyerekek játékkal és képzelettel átszőtt világának békaperspektívájából mutatva be egy több generációs család életét a román diktatúra évtizedeiben. Élményszerűen, élénk színekben elevenedik meg a hegyek karéjában ülő, patinás város történelemmel átitatott atmoszférája és a szocializmus "retró" világa, miközben a mozaikszerű, többnyire könnyed és mulatságos történetek között olykor a trauma és a gyász gyerekkori élményei is megjelennek, az elbeszélői hangból pedig kicsendül az idő múlásával szembenéző emlékezés melankóliája. Parvulescu könyve egyszerre könnyű, szórakoztató olvasmány és szemérmes vallomás személyes és családi gyökerekről, identitásról, odatartozásról és az elmúlás megéléséről.

A szerző október elején Magyarországra érkezik a 30. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválra a román díszvendégség keretében.

Ioana Parvulescu (1960) író, költő, műfordító, egyetemi tanár. Tizennyolc éven át volt a România literară szerkesztője, 1996 óta román irodalmat tanít a Bukaresti Egyetemen. Számos jelentős kultúrtörténeti esszékötet szerzője. Szépíróként Az élet pénteken kezdődik (magyarul: Typotex, 2015) című regényével debütált, amelyet több további nagy sikerű könyv követett. Az Ártatlanok a harmadik regénye.