Minden nagy ókori kultúrnép közül az egyiptomi rendelkezett a legplasztikusabb, legtisztább és legtudományosabb elképzeléssel a halál utáni életről. Ez a legváltozatosabb formákban került át a zsidó, a görög, a római és a keresztény vallási nézetek közé. Hérodotosz mesél az ókori egyiptomiak jámborságáról, és Platón, Püthagorasz, Tálész és Plutarkhosz azok, akik beavatást nyertek e misztériumokba és dicsőítik az egyiptomi nézetek tisztaságát, erkölcsi szilárdságát és mélységét. A mai egyiptológia e misztériumok pszichológiai problémáit még a legkevésbé sem tudta megfejteni, még mindig sok a tennivaló velük.
Mégsem tagadhatja senki az egyiptomiak vallás nézeteinek hatalmas kulturális jelentőségét az ókori fejlődésben.
Természetesen az egyiptomiak lelkialkatának egyedisége és visszafogott szigorúsága, gondolkodásuk már-már merev és formális zártsága több lelkes úttörőt is zavarba ejtett és visszafordulásra késztetett. Így az egyiptomi szellemi élet kutatásainak eredménye ma még csekély, és többek között pszichológiai és ezoterikus előismereteket is feltételez. Az indiai ezotéria tanulmányozása így szükségszerűen megelőzte az egyiptomi kozmológia és a titkos tanítások kutatását.

Nagyon kevés dolog nyilvánvaló az első pillantásra az ilyen tanításoknál. A szakrális szövegeknek a pusztán racionális értelmezése hiábavaló. Akár az írásuk, a gondolkodásuk is tömör, sokrétű és rejtvényekkel teli. Ez a kevés forma olyan átfogó és mély, hogy ezoterikus tudás nélkül megfejthetetlen. Az evilági élet a beavatott egyiptomiak számára szinte teljesen a túlvilági élet keretei közé volt szorítva.

A papok, a templom őrei, az éjszaka őrzői, akiket úgy is neveztek, hogy "azok, akik ismerik az ég titkait", és azt tették, amit feltámadottként, Ozirisz fiaiként és reinkarnációiként tenniük kellett. Közben a kultuszukat átjárta egy különös, az őskeresztény nézetekkel rokon elképzelés. Oziriszként haltak meg, Szeth keze által, aki az anyag zsenije volt és az alacsonyabb rendű anyagi intellektusé.

Még korunkban is titkos, de hatalmas erővel bíró nyelven szól hozzánk az Egyiptomi Halottaskönyv, melyben az ember valódi "én"-je érintetlenül áll minden egyes felismerésén túl