Az Elveszett Út és más írások

J. R. R. Tolkien nem csupán regényíró volt. Tudományos munkássága mellett élete főműve egy több mint 50 éven keresztül folyamatosan bővített és javított saját mitológiai rendszer, amelyet átfontak az általa kidolgozott mesterséges nyelvek. E páratlan mítoszciklus legismertebb darabjai A Gyűrűk Ura és A hobbit, illetve a posztumusz szerkesztett, A szilmarilok című gyűjtemény - amely azonban sajnos nem teljes, és nem tükrözi azt, ahogy a Professzor elképzelte a művet.
Tolkien halála után fia és hagyatékának gondozója, Christopher Tolkien hozzáférhetővé kívánta tenni a mitológiai ciklus eddig nem publikált részleteit is. A több ezer oldalnyi kéziratot a keletkezés sorrendjében, a lehetőségekhez képest letisztázva, de hiányosságaikat nem titkolva adta közre, sok-sok értelmező jegyzettel. Ez alkotja a Középfölde Históriája című 12 kötetes sorozatot, amelyben Középfölde mítoszainak eleddig rejtett mélységei, soha nem látott kincsei tárulnak az olvasó elé.
1937 végén Tolkien félretette mitológiájának kidolgozását és nekifogott A Gyűrűk Ura megírásának. Ebben az ötödik kötetben gyűjtötte össze fia az addigi írásokat: Valinor és Beleriand krónikáinak átdolgozását, az Ainulindalë és A szilmarilok majdnem végleges, jelentősen kibővített változatát, az ehhez tartozó új térképet, valamint a félbehagyott időutazást - Az elveszett út most jelenik meg először. Felbukkan Númenor létrejötte és pusztulása, a világ megváltozása. Ugyancsak itt olvashatjuk először a Lhammast, Középfölde nyelveinek elemzését és családfáját, valamint az ,,etimológiai szótárt", a tünde nyelvek szókészletének legbővebb gyűjteményét.