Az angyalok nem sírnak kíméletlenül őszinte kötet. A versek beszélője szinte élve boncolja önmagát, vállalva a kiszolgáltatottság terhét és bevallva a szeretet iránti hiábavaló vágyakozást. A tönkrement kapcsolatok emlékeit fésüli át, bolyong a kiismerhetetlen érzelmek erdejében, felidéz, s tanácstalanul keresi a válaszokat: miért bomlik meg minden. Minden érzékszervünkkel érezzük a páros magány felé sodródó viszonyok megoldhatatlanságát, vagy a felfoszlott szövetű családi kötelékek lenyomatát. Félelem, magány, társtalanság - mely üvöltéssé és kétségbeesett könyörgéssé olvad össze e megrázóan fájdalmas kötetben.