Az ember másik arca, avagy az identitás

"- Ébren vagy?
- Ki tudja?
- Nem tudok aludni.
- Én meg ébren lenni.
- Jól vagy?
- Viszonylag.
- Mi van?
- Semmi. Csak a szokásos. Úgy unom már!
- Mit?
- Hogy ha végre, nem szól hozzám senki, akkor a gondolataim vádolnak.
- Mivel vádolnak?
- Bármivel!
- Mi van?
- Akárhogy nézem, sehogy se jó. Valaminek mindig híja van. Valami mindig félbe marad, vagy valaki
folyton elégedetlen. Megőrjít.
- Mit akarsz?
- Nyugalmat.
- Mitől lennél nyugodt?
- Ha egyszer végre úgy feküdnék le, hogy elégedett vagyok.
- Akkor elégedj meg kevesebbel!
- Hogy érted?
- Az elégedett szó az elégből jön.
- Ha kevesebb is elég, talán elégedett leszel.
- De elvárják!
- Na és?
- Mit, na és?! Valamit csak kell csinálni az elvárásokkal.
- Igen. Mérlegelni!
- Hogy?
- Hogy, mi mennyit ér... Mi az ára, mi a súlya, és mire jó.
- És azután?
- Változtatni.
- Min?
- A körülményeken.
- Hogyan?
- Radikálisan és célirányosan.
- Mi a cél?
- Hát, ez az!
- Micsoda?
- Ezt kell észrevenned belül és felül. Hogy mi a cél.
- Hogyan?
- Szisztematikus őszinteséggel és őszinte érdeklődéssel Tőle."