Az enyedi diák

A huszadik század legtermékenyebb írói közé tartozott Mándy Iván, aki több mint fél évszázadon keresztül (1943 és 1994 között) gyakorlatilag minden évben jelentkezett egy (vagy néha több) kötettel. Most egy olyan műve kerül ismét kiadásra, amely a szerző legkorábbi írásai közé tartozik. Az eredetileg 1944-ben kiadott könyv egy nagyobb gyerekeknek íródott életrajz Barabás Miklós festőművészről.*** Barabás a tizenkilencedik századi magyar képzőművészet egyik megkerülhetetlen alakja, a biedermeier iskola egyik legnevesebb hazai képviselője, számos táj- és zsánerkép, közismert portré alkotója. A művész egy aprócska székely faluban született, s azon kevesek közé tartozott, akik valóban csak tehetségüknek köszönhetően jutottak el a csúcsra: Bécsbe, Itáliába, Budapestre, ahol a hazai kulturális élet egyik ikonikus alakja lett. A regény azonban nem a látványos sikerek és csillogás időszakával, hanem a nélkülözéssel és kemény munkával telő gyermek- és kamaszéveivel foglalkozik. Barabás tehetségére a nagyenyedi kollégiumban figyeltek fel (innen a cím is): a rendkívül nehéz körülmények között élő fiú először önmaga vigasztalására rajzolt, festett. Tanárai, diáktársai azonban hamarosan felfedezték különleges képességét, s innentől kezdve egyre több sikerélményben lehetett része. Mándy Iván regénye ezeket a diákéveket mutatja be, a tényeket fantázia alkotta epizódokkal, alakokkal színesítve, a gyerekek számára is követhető, élvezhető stílusban. Olvasása tizenkét év felett javasolható (az új Nemzeti Alaptanterv törzsanyagának része 7-8. osztályban).