A koronavírus-világjárvány sokféleképpen inspirálta a társadalomtudományt, az előzményekre is kitérő eseménytörténeti krónikáktól a kapitalizmus- és ökokritikai megszólalásokig.
A pandémia információs vonatkozásait nagyító alá tévő összegzés azonban nem született még, bár népszerűvé lett az infodémia-jelenséggel, a védekezést nehezítő hamis, pontatlan vagy szándékosan megtévesztő hírek kérdésével foglalkozni.

A könyv szerint nem kerülhető el, hogy felfedezzük és gondosan körüljárjuk a járványszerűen terjedő félrevezető információk világát, de az események alakulásában jóval kisebb szerepet kell tulajdonítanunk neki, mint a kommentárok általában teszik. A figyelmünket pedig érdemes máshová is terelni: az előrejelzési képesség alakulására, az adattermelés és az adatforgalom kisvilágaira, a tájékoztatás, a védekezésszervezés információs vonatkozásaira, a tudomány és a hétköznapi megismerés, az információs viselkedés csapdáira, a nyelv szerepére. Ám nem állhatunk meg az információgazdálkodás helyi gyakorlatainak sok-sok hibájánál és gyengeségénél sem. Ezek mögött ugyanis ott tornyosulnak a globális információ- és tudáskormányzás átfogó zavarai és ellentmondásai, amelyek végül elvezetnek a legmélyebb magyarázóokhoz: a világrendszert jellemző kontrollválság körvonalaihoz, amelynek megjelenítésekor a 2020-as, '21-es évek és a COVID-19 fertőzés históriája afféle "igazságteátrumként" szolgál.

Z. KARVALICS LÁSZLÓ (1961) a kőszegi IASK/FTI (Felsőbbfokú Tanulmányok Intézete) vezető kutatója, és az SZTE BTK Kulturális Örökség és Humán Információtudományi Tanszékének oktatója. Fő kutatási területei: az információs társadalom elméleti és gyakorlati oldala, információpolitika és információstratégia, információs városfejlesztés, információtörténelem, információs kultúra, kulturális mikroörökség.