Az ipari alpinisták nyugalma

Csala Károly Vencel a melléfényképezés nagy mestere. Csíkos nejlonszatyrok utasok helyett, várossá terülő kíváncsiság mint kiborított só. És mennyi részlet marad bevilágítatlan. Épp csak felsejlő figuráit a beszélő úgy keveri gyanúba, hogy ő maga ne legyen számon kérhető. Miközben kihallgatunk egy fontos beszélgetést, közelebb kerülünk egymáshoz.
Az Ipari alpinisták nyugalma csalóka: higgadtan magabiztos, mégis vakmerő. Montázsszerű versépítkezése olyan hétköznapi titkokat vagy épp nagyobb összefüggéseket sejtet a szuperközeli képek keretén kívül, melyeket mindnyájan jól ismerünk, de talán még magunknak sem szívesen vallanánk be őket. Még sincs mitől tartanunk, nyomainkat úgyis elfedi a hó.

Závada Péter