Az ismétlés tollazata

Vasas Tamás különös, izgalmas és szorongató lírai szöveget alkotott e kötetében: gondolatfolyam, lélek­beszéd, leginkább egy elhagyott, elárvult gyermek hangján. Valaki - egy felnőtt férfi - próbál magával számot vetni, kivé lett az egykori sokat csúfolt, szorongó kisfiúból. A vallomás nem rejt személyes azonosságot alkotó és megszólaltatott hőse közt. Mintha egy tragikus baleset utáni, egész élethosszra kiterjedő végjáték - földolgozás, szembesülés - szemtanúi lennénk "ebben az őrülten visszafelé / tekergő időspirálban". Egyetlen műként olvasandó létállapot-vers ez: a kietlen partokra kivetődött fájdalmas lét élménye, ami az egzisztencialisták alaptémája, mely visszaköszön a beatköltők lelki monológjaiban is. Vasas Tamás szervesen ráépülő réteggel erősíti meg ezt a gazdag hagyományt. De nemcsak követi, hanem meg is újítja, a maga alkotói birodalmába áttelepítve a maga hangnemére nemesíti. Hőse, míg fényképpé kimerevedő tükörképéből oda és vissza vizsgálja önmagát, saját és sajátos lényén keresztül az olvasót megszólítva vall személyes, egyedi-egyszeri létezéséről. Vasas Tamás a belső én néma beszédjétől a külvilág hangjáig többféle gondolati és érzelmi skálát megszólaltatva alkotja meg mélyen szomorú és őszinte, karakteres új hangját.

Falcsik Mari