A szuggesztió, vagy inkább önszuggesztió egészen új dolog, ugyanakkor olyan régi, mint a világ. Abban az értelemben új, hogy eddig rosszul tanulmányozták, következésképpen rosszul értelmezték; régi, mert az ember földi megjelenésének idejétől eredeztethető. Valójában az önszuggesztió olyan eszköz, melyet a születésünktől fogva birtoklunk, s ebben az eszközben jobban mondva ebben az erőben csodálatos és felbecsülhetetlen hatalom rejlik, mely a körülményeknek megfelelően a legjobb vagy a legrosszabb dolgokat eredményezheti. Ennek az erőnek az ismerete mindannyiunk számára hasznos, és különösen nélkülözhetetlen az orvosok, bírók, ügyvédek és azok számára, akik oktatással foglalkoznak. Azáltal, hogy tudjuk, hogyan alkalmazzuk tudatosan, mindenekelőtt lehetővé válik, hogy elkerüljük, hogy olyan rossz önszuggesztiókat váltsunk ki másokban, amiknek katasztrofális következményei lehetnek, másodsorban pedig tudatosan idézzünk elő jó önhipnózisokat, ezáltal fizikai egészséget hozhassunk a betegeknek, morális egészséget a neurotikusoknak és a tévelygőknek, a korábbi önhipnózisok mit sem sejtő áldozatainak, s helyes ösvényre vezessük azokat, akik hajlamosak rá, hogy rossz útra tévedjenek.