Balassi Bálint (1554-1594) a magyar irodalomban az első kimagasló lírai egyéniség. A vallásos és a szerelmi költészet nagy tehetségű művelője, valamint a vitézi élet hivatott énekese volt.
Munkássága a XVII. században egész költői iskolát teremtett. Nyelvezete színes volt, kifejezései bőségben áradtak, fantáziája elevenen működött: képeinek gazdagsága különösen meglepő. A természeti jelenségeket is bevonta költészete körébe, éreztetve a tavaszi táj szépségeit. Rímei gördülékenyek. Legtöbb versét magyar és idegen nóták kész dallamaira írta. Mintegy száz versét ismerjük.
A szilaj természetű katona gyermeki lélekkel fordul Istenhez, ezek a versek a XVI. század vallásos költészetének legbecsesebb emlékei. Népszerűségüket mutatja, hogy több mint negyven kiadásban jelentek meg a következő századokban.
Balassi Bálint dúsgazdag földbirtokos, vitéz katona volt. Hazájáról nem gondolkodhatott másképpen, mint korának legmagyarabb nemesei - lángoló szeretettel. Vitézi lírájának nincsen versenytársa a maga századában.
Szerelmi költészetében nem annyira átélt lelki eseményeknek ad kifejezést, inkább udvarolgat és kesereg, hogy meghódítsa imádottját. Szerelmi költeményei közül Júliáról írt virágénekeiben nyilatkozik meg legjobban lelkének keserűsége.
Balassi Bálint versei ma is magával ragadják az olvasót.