A Bartók-emlékév alkalmából rendezett nemzetközi kiállítás a kortárs képzőművészet eszközeivel fordult a bartóki örökséghez.Bartók Béla munkássága számos kapcsolódási pontot kínál vizuális és hangművészeti reflexiók, értelmezések számára. A kiállítók a zenei örökség áttekintése mellett a kultúrantropológiai, médiatörténeti és a zeneszerzőhöz kötődő személyes anyagok feldolgozása révén jelölnek ki különböző nézőpontokat az életmű tanulmányozásához, felmérve egyben Bartók saját korára és napjainkra gyakorolt hatását is. Bartók zeneszerzői munkássága a mindennapi műveltség része, tudományos, zeneelméleti és gyűjtői tevékenysége az egyetemes kultúrát gazdagítja. Bartók kultúrtörténeti jelentőségét, társadalmi beágyazottságát jelzik az elmúlt évtizedekben létrejött, rá reflektáló műalkotások. A mostani kiállítás a Bartókról kialakult képet mint folyamatosan jelen lévő, átörökített kulturális toposzt bontotta ki és értelmezte tovább. A neoavantgárd klasszikusai mellett nagyrészt olyan friss művek láthatók a kiállításon és a katalógusban, amelyeket a több mint harminc művész a képzőművészet, a tudomány és a zene határán elhelyezkedő konceptuális pozícióból hozott létre. A művek többsége műfaji és technikai értelemben vegyes (hibrid) alkotás, ahogyan a kiállítás egészét is az újabb művészeti médiumok hangsúlyos használata jellemzi.
A kiállítás és a katalógus a Bartók 135 emlékév keretében valósult meg.