Biológusok, fiziológusok, pszichológusok egyetértenek abban, hogy létezik egy egyetemes életenergia, életerő, ami működteti az embert, mint egy elektromos gépet. Azt is elfogadják, hogy ennek az energiának a mennyisége és felhasználási módja alapvetően határozza meg életünket.

Elfogadott tény a tradíciók és a tudomány részéről egyaránt, hogy valamennyi energiát tárolunk fiziológiailag, amelynek fő forrása az elfogyasztott táplálék és a belélegzett levegő, de az is egyre nyilvánvalóbb, hogy az energia eredeti forrását egy rajtunk keresztül megnyilvánuló impulzusként lehet felfogni, és nem úgy, mint amit mi hozunk létre.

Ebből következik, hogy nemcsak tárolói, hanem csatornái is vagyunk ennek az energiának. Így az élet és az erő nem annyira bennünk van, mint inkább átáramlik rajtunk. Ennek az erőnek a forrása kiapadhatatlan, és nekünk módunk van csatlakozni ehhez az erőhöz.