A "niklai remeteként" is ismert Berzsenyi Dániel (1776-1836) nem tört irodalmi babérokra. Niklai birtokán szívesen foglalkozott gazdálkodással, távol a zajos városi élettől. A soproni evangélikus líceumban tanult, ám nem volt kiemelkedő képességű. Az ókor irodalmát és a mitológiát rendkívül szerette. Versei is tanúbizonyságot tesznek széles körű mitológiai ismereteiről.
Kiss János fedezte fel az elvonultan, magányosan élő költő tehetségét 1803-ban, majd költeményeit elküldte Kazinczy Ferencnek, aki elismeréssel nyilatkozott róluk. 1813-ban jelent meg első verseskötete.
Berzsenyi Dániel verseiben klasszicista és romantikus vonások jelennek meg. Ódáiban ragyogó képek és megkapó gondolatok váltogatják egymást, elragadó tűz és ritka nyelvi erő jellemzi őket. Líráját átszőtte ókori vonatkozásokkal. Képeinek, hasonlatainak mintáit Horatius költészetében találjuk meg. A falusi élet, a természet szeretete, a barátság mind kedves témái. Ezek mellett nemzetéről is szenvedéllyel ír.
Berzsenyi Dániel versei ma is ragyognak, mert a zseniális művek a végsőkig csiszoltak, tökéletesek és mindig időszerűek.