Bibó István kortársi környezetben
Hullámvasút életútmetszetek a 20. századból. Nevezettek a közéleti nyilvánosságban és a - nem önszántukból választott - cellazárványosságban tekinthetők túlélőművészeknek is. Pályájuk során - időzítésüket és jellegüket tekintve is - rapszodikusan követték egymást rendszerváltó fordulatok. Ezeket megélni épp- oly kiszámíthatatlan volt, mint túlélni. Mindegyikük számontartásra érdemes intellektuális teljesítményt hagyott maga után. Ám a hektikus rendszercsereberékkel függött össze, hogy melyikük mikor vált nemkívánatossá vagy ellenkezőleg, "újrahasznosíthatóvá" - adott esetben az e világi létből való távozás után is. A száztíz éve született Bibó István többszöri megidézésén túl a kötet írásainak többsége nem életútportré. Többnyire csak egy-egy mozzanatot hívnak elő a tollhegyre tűzött személyiség pályájából. Felsorakoztatva őket mégis összecementálódik egy tágabb panoráma a múlt századi Magyarország sokféleképpen nem rendszerkonform kavalkádjából. Az egymást kiszámíthatatlanul váltogató rendszerek labirintusában az atipikus életpályákból áll össze a "tipikus" kortörténet?
