Minél idősebbek vagyunk, annál kiismerhetetlenebbé válik, hogy mit is jelent érezni. Ráébredünk arra, hogy alig ismerjük saját magunkat, és néha csak külső szemlélői vagyunk belső világunk működésének. Mások érzelmi világát megérteni is kemény dió. No meg hatalmas felelősség. Főleg, hogy egyre nehezebbnek tűnik boldog maradni. Pedig csak egymásra van szükség.
Pirinyó megtanít arra, hogy bontsuk le a falainkat azért, hogy mások felkarolhassák a lelkünket. És azt is megmutatja, hogy egy kedves szóval, gesztussal mi is könnyedebbé tehetjük mások szárnyalását.