Asher Davis sok minden számomra.

Az első szerelem. Az első csók.

De leginkább az a fiú, aki olyan sokszor törte össze a szívem, hogy már a számát sem tudom.
Mégis van ebben a komor rosszfiúban valami, aminek nem tudok ellenállni.

Azok vagyunk, akik a gimiben kerülik egymás tekintetét a folyosón, bár mindig tudják, hol van a másik. Szenvedünk, ha együtt kell dolgoznunk az órán, a szemünkben ég a gyűlölet. Ugyanakkor az a pár is vagyunk, akiről pletykáltak, miután másodikban megnyerték a bálkirály és bálkirálynő címet...

Érzem az iróniát, mivel a legkevésbé sem vagyok a királynője. Sokkal inkább egy játékszer, amivel csak akkor játszik, ha unatkozik. És ő sem az én királyom, bármennyire is szeretném, ha az lenne. Ez a huzavona öl meg leginkább. Legalább annyira szeretnék odafutni hozzá, mint amennyire elfutni előle, és ezt ő is tudja.

Végre itt vagyunk a végzős évben, és már csak hónapok választanak el attól, hogy soha többé ne kelljen látnunk egymást, amikor beüt a katasztrófa... és közelebb hoz minket egymáshoz. Elég egyetlen forró érintés, és én máris tűzben égek Ashért. De vajon ez a tűz végleg elpusztít minket, vagy ezúttal sikerül elérnünk, hogy működjön a kapcsolat?