A magyar történelem bővelkedik hősökben és példaképekben. Történelmünk egy kicsit elhanyagolt időszaka az 1914 és 1919 között zajló Nagy Háború, amely széleskörű társadalmi összefogással, történészi tudományos támogatással mozgatta meg az emlékezetet, a még élő családtagokat, hozzátartozókat. A padlásokról, hátsó kamrákból nyikorgó szekrények, almáriumok, poros, de masszív katonaládák kerültek elő. Megannyi személyes történet az egyszerű bakától a tábornokig.
Számtalan hős közül lehetett választani határon innen és határon túl. Nekünk a Nyugat-Dunántúlon a mieink a legfontosabbak. Velük vagyunk lelki kapcsolatban. Ezen gondolathoz igazítottuk egy méltánytalanul elfelejtett, hányatott sorsú katonánk, a 145 éve született, Szombathely katonatörténetének egyik meghatározó parancsnoka: Báró Lehár Antal ezredes életének bemutatását, aki katonazenész családból származott. Apja katonazenekari karmester, testvére Ferenc zeneszerző, az operettkirály.
A könyv emléket állít annak a katonának, aki minden körülmények között kitartott esküje mellett. Nem a megalkuvást, hanem a balsorsot választotta. Bemutatja részletes életrajzát, első világháborús katonai pályafutását, ahol kimagasló katonai tevékenységének méltó elismerésére a Katonai Mária Terézia Rend Lovagkeresztjét kapta. A háború befejezése után, igazi katonaként folytatta a szolgálatot. Tevékeny részese a független Magyarország katonai haderejének megszervezésének. A szombathelyi katonai kerület csapatainak parancsnoka. Jelentős szerepe van a Nyugat-magyarországi rend helyreállításában. Megismerhetjük személyes részvételét IV. Károly magyar király restaurációs kísérletében. Kulisszatitkokat tudhatunk meg Horthy Miklóssal folytatott politikai és katonai párharcáról, amelynek végül nagy vesztese lett. Menekülnie kellett, hányatott sorsát nem kerülhette el.